Vermes Tímea emlék Somló Tamásról

Nem akartam írni, mert nem tudok így, nagyon nehéz…
De ezt kérted, és akkor legyen.

Azt mondta, maradjak “szomorúzenész”..

Akkor diplomáztam, és gondoltam berobbanok valami jó kis dallal. De Ő váltig állította, hogy a lelkem nem popzenész. Még egy kicsit mérgelődtem is a megállapításán.

Így lettem végül operaénekes.

Maradtam szomorú…

Nem örülne, ha most az lennék. Zenész nélkül csak szomorú, úgyhogy üzenem: Tomi nem vagyok szomorú, csak szomorúzenész.

Majd később írok még talán Csufikám…

Vigyázzatok egymásra ❤️

Tomi itt van velünk mindig!

MEGOSZTÁS